Ismerős Idegen

Könyörgöm mégegyszer nézz rám! Tudom,hogy mit akarsz,érzem,hogy a szemeiddel követed a hátamat. A zene szerencsére hangos így nem nagyon hallják mit mondok.

-Szia!- köszöntem neki. A férfi pedig az álarc mögött visszaköszönt:- Szia!- a hangja mély volt és férfias. Teljesen felizgatott. –Honnan valósi vagy?- kérdeztem tőle. A titokzatos férfi nem válaszolt, helyette megfogta a kezemet és elvezetett a szobába. Mary szüleinek a szobájában voltunk. Sötét volt és ijesztő is egyben. Leültem az ágy szélére és néztem,hogy az alak az ablakhoz megy. Behúzta a függönyt és elővett pár gyertyát. Hűha, elég izgalmasnak tűnik. Halk zene szólt a háttérben, egy kicsit lenyugodtam és próbáltam átadni magam a helyzetnek. Az álarcos férfi elém lépett és óvatosan belecsókolt a vállamba. Aztán az ajkaim felé vándorolt. Ó istenem, ez fantasztikus! Ki lehet ez az idegen? Vajon mit szólna Mary bátyja,ha rajta kapna engem ezzel az idegen pasival! –Hmmm.-mormolta a nyakamba és azt is megcsókolta. A testem megremegett és a levegőt is alig bírtam venni. Nem bírom, annyira jó!

Ledöntött az ágyra és tovább folytatta. A lábamról leszakította a csipkés harisnyámat. Egyre tüzesebb lett az egész helyzet. Végre megtörténik! Jézusom,miket beszélek,hiszen nem ismerem ezt az idegen pasit. Lehet,hogy megerőszakol! Próbáltam időben cselekedni,de addigra már a lényegre tért,olyan jól csinálta! Képtelen voltam ellenállni!

Erős fények zavarják meg az álmaimat. Mary szobájában alszom a pótágyon. A barátosném pedig a saját helyén aludta az igazak álmát. Felvettem a papucsot és hálóingben kilopakodtam a szobából. Ki akartam szökni innen. Egyszer csak belebotlottam Adam-be, Mary bátyjába. Zavartan köszöntem neki. –Ööö,szia!- próbáltam rá mosolyogni,de tuti,hogy bénán vigyorogtam rá! –Hát te? Még nem léptél le?- kérdezte meglepetten, közben szélesen mosolygott. –Izé,ööö,nem mert izé ajjj mit is akartam mondani…- olyan zavarban voltam, hiszen Adam baromi jó pasi! Álompasi! Mary néha szokott vele ugratni,hogy egyszer összefogok jönni Adam-mel,de aztán barátnője lett. Most állítólag facér! Szóval ott tartottam,hogy megkérdezte,hogy még nem léptem le? –Szóval még nem mentem haza,mert fájt a fejem.- válaszoltam neki. –Azt elhiszem, amilyen buli volt itt tegnap!- nevetett fel Adam. Belekortyolt a kávéjába és a konyhapultnak támaszkodott. Végig mértem a srácot és szerintem elpirultam,mert elképzeltem az álarcos férfi helyébe! Sajnos nem tudom, ki az az idegen férfi,első este megtetszett és magával vitt az ágyba. Ilyet még sose csináltam! Ribanc vagyok? Megráztam a fejem és Adamre néztem. Ő nem volt itt tegnap, csak hajnalban jött haza, kicsit ivott a pezsgőből és elment aludni. Igen, Adam kivan zárva! Én addigra már az álarcos férfi karjai között voltam…. –Emily!- szólt hozzám Adam. 1000 km/h-val kezdett el dübörögni a szívem. Megszólított! –Igen?- kérdeztem kedvesen. –Mondd meg Mary-nek, hogy vigye le a szemetet…Anyáék ne lássák a sok papír poharat. Nem tudják, hogy buli volt tegnap.- és rám kacsintott! Miközben olvadoztam próbáltam a kukára koncentrálni. Inkább én viszem le a szemetet. Mary nagyon kiütötte magát a tegnapi vodkás koktéltól,vörösboros kólától és éjfélkor lehúzott egy-két pohár pezsgőt

Hajnalban pedig végig okádta a fürdőt…

Szerencsére Gizella a házvezetőnő azonnal kitakarított a fürdőben. Így egy árva nyom sem maradt a helyszínen. Miközben levittem a szemetet láttam, hogy Adam felült a motorjára és elhajtott valamerre. Visszamentem a házba és összeszedtem a maradék cuccomat. Felkaptam a jelmezemet és kinyitottam a bejárati ajtót. Az inasok segítettek bepakolni az autómba és beültem. Még egy pillantást vetettem a házukra és nehéz szívvel elindultam haza.

Egy bérházban lakom. A 8. emeleten, a város legforgalmasabb kerületében. New York gyönyörű és leírhatatlan, hogy itt születtem. New York számomra a mennyország. Itt kapható a világ legfinomabb kávéja! Felértem a lifttel a 8. emeletre és a portás segítségével könnyebben betudtam pakolni a cuccaimat. –Köszönöm szépen Leslie! Igazán hálás vagyok önnek!- és adtam neki pár dollárt. –Kisasszony, ilyen sok csomaggal nem bírná! Szóval természetes, hogy segítettem. Jaj kérem ne adjon nekem mindig borravalókat .- nevetett mikor látta a kezemben az aprót. –De, kérem fogadja el, megérdemli.- mondtam neki mosolyogva.-Oké, rendben.- és zsebre vágta az aprót és fütyülve elment a lifthez. Végre beléptem a lakásomba és ledőlhettem az ágyamra. Bár nem olyan kényelmes, mint Mary-éknél, de imádom. A szüleim meghaltak autóbalesetben. Van egy nővérem aki 30 éves és Ausztráliában él. Gemma a neve. Tanárnőnek készült, aztán rájött, hogy állatorvos szeretne lenni. A nagyszüleim támogatták az ötletét és mondták: menjen váltsa valóra az álmait. Gemmával havonta szoktunk levelezni email-en. Rengeteg dolga van,de ez is valami. Megígérte, hogy karácsonyra megpróbál New York-ba jönni. Hozzátette, hogy hoz nekem majd egy bumerángot… Ennek van egy vicces sztorija,majd egyszer elmesélem… Felkeltem az ágyból és a hűtőhöz mentem. Üres, szó szerint olyan üres, hogy a gyomrom is felkordult a látványtól.

Sóhajtottam egyet és elvettem a bevásárló kis fonott kosárkámat,beledobáltam a pénztárcámat és a kulcsomat. Elindultam a közértbe. Oda felé menet élveztem ezt a rohangálást. Megállítottam egy taxit és beültem. –Kérem, vigyen el a legközelebbi szupermarketbe!- kértem a sofőrt. A pasi bólintott és elindult.

Hazafelé menet már gyalog mentem. Magamban dalolgattam mikor neki mentem egy pasinak.

-Jaj, ne haragudjon!- kértem elnézést. A srác rám nézett és Adam volt! –Jééé, szia Adam!- köszöntöttem. –Szia! Helló! Hát te?- kérdezte csodálkozva. –Itt lakok a környéken,nem mesélte a húgod?- kérdeztem nevetve. –De, valami rémlik, csak nem tudtam,hogy pont itt.- mosolygott rám. –Semmibaj. Van kedved átjönni egy kis bolognai-ra?- kérdeztem csábosan.

Adam egy pillanatra elgondolkozott és ezt válaszolta:- Hmmm, miért is ne? Bár már úgyis elintéztem pár banki ügyintézést…Szóval igen, egy bolognaira átmegyek.- válaszolta hivatalosan. –Oké! Induljunk, pár utcasarok és ott vagyunk.- mutattam neki az irányt.

-Hű, Emily! Szép kis lakás!- dicsérte meg Adam mikor körbe sétált. –Ne,szerénykedj, nem olyan szép mint a tiétek.- mondtam neki nevetve. –Jó,de saját lakásod van! Nekem mindig az az álmom, hogy ilyen szép kis lakásom legyen.- leült elém az asztalkához. –Jól van, akkor pucold meg a hagymát én addig előkészítem a húst.- a kezébe nyomtam a kést és a hagymákat. –Mióta élsz egyedül, van családod? Honnan van ez a lakás? Azért kérdezem, mert úgy tűnik teljesen egyedül élsz…- kérdezte miközben hagymát pucolt. Jól kifogta ezt a témát, most elkell mesélnem az élettörténetemet! -21 évvel ezelőtt a szüleim…meghaltak egy autóbalesetben. A nagyszüleimnél voltunk a nővéremmel és amikor meghallottuk a hírt…Teljesen ki voltunk bukva. Apám vegyészmérnök volt, anyám pedig rendezőnő egy színházban. A média is felkapta a hírt és csak anyámék balesetéről volt szó. Anyuról csináltak szép dokumentumfilmet, a pályafutásáról egészen a baleset napjáig. A színházakban mindig emlékeztek rá és a híres Csipkerózsika darabját minden évben előadják az ő tiszteletére és emlékére. Gemmával a nagyszüleinkhez kerültünk, ők lettek a gyámjaink. Oda költöztek hozzánk a nagy házunkba. A lakásukat pedig bérbe adták, amikor elköltöztek a bérlők 3 évvel ezelőtt,akkor ide költöztem. Azóta itt élek, közel vagyok a munkámhoz és az egyetemhez. Minden hétvégén, ha tehetem meglátogatom a nagyiékat. A nővérem pár éve állatorvosként ment ki Ausztráliába. Azóta ott él és nagyon boldog, van két gyereke és egy férje. –Adam áhítattal hallgatta a történetemet. –Ez igen, akkor nagyon erős csajszik vagytok. Most már értem,hogy miért lógsz nálunk olyan sokat, mert magányos vagy.- mondta. –Igen,néha jól esik egy kis társaság.- megkevergettem a húst, ami már szépen kezdett pirulni. –Oké jöhet a szósz!- szóltam Adamnek és beleöntötte a szószt a kajába. Jó alaposan megkevergettem és lefedtem egy kicsit. –Akkor nem baj, ha itt vagyok? Legalább szórakoztatlak.- kérdezte Adam. –Jaj, sőt nagyon örülök, hogy itt vagy. Legalább megismerjük egymást. Alig beszéltünk nálatok.- és milyen igaz! Amikor ott vagyok Mary-éknél akkor állandóan elkerüljük egymást. Oda szokott köszönni hozzám és már lép is le. –Igen, mert mindig dolgom van.- mosolygott rám. –Értem.- vissza mosolyogtam rá. Készen lett az ebéd így megterítettünk és leültünk enni. Adam nem tért magához,mert magasztalta a bolognait. Azt mondta, hogy még életében nem evett ilyen finom kaját.

Ebéd után Adam még ott lógott nálam, nem tudom miért,de jól esett. Kapcsolgatta a tévét, én pedig elpakoltam a mosogatógépbe. –Na meg is vagyok.- és leültem Adam mellé. –Nézd,

megy a Maszk című film.-mondta. –A kedvenc filmem.- és kényelmesen elhelyezkedtem Adam mellé.

Az álom elnyomott engem délután, amikor felébredtem már este hat óra volt. Ijedten kaptam fel magam a kanapéról és keresgéltem Adam-et. Aztán a hűtőn találtam egy cetlit: „Emily! Ne,ijedj meg,ha nem találsz engem. Hazamentem, mert anyám hívott,hogy keresnek az ügyfeleim nálunk! Így muszáj volt lelépnem és ott hagyni téged a kanapén. Ne,haragudj, majd máskor bepótoljuk a filmet! Üdv. Adam. Ui. A postás hozott neked valami csomagot.”

Körülnéztem és valóban a konyhapultomon ott volt egy csomag. Letettem a levelet és elkezdtem bontogatni a küldeményt. Egy csipke darab volt és mellé egy üzenet: „Eljön érted.”

Hmmm, ki jön értem? Mi van? Nevetve dobtam ki a dobozt és a csipkét a kukába. A cetlit pedig széttéptem és azt is behajítottam. Heh, eljön értem, hát ez olyan vicces!

Este elmentem lezuhanyozni, mert éreztem, hogy hívogat az ágy. Jó kis napom volt Adam-mel és alig várom,hogy ez folytatódjon. Kiszálltam a zuhanyzóból és magam köré tekertem a törölközőt. Dalolászva mentem a szobába. Megvetettem az ágyamat és felkapcsoltam a kis éjjeli lámpámat. Amikor elkezdtem átvenni a hálóingemet hirtelen elsötétült. Ijedten magam köré tekertem a törcsit és a lámpához mentem. Ekkor hirtelen valaki az ágyamra lökött. A szívem ezerrel dobogott és nagyon megijedtem! Mit akarnak már megint velem? Amikor felkeltem már nem volt ott az alak. Ismét az éjjeli lámpa felé nyúltam rácsaptak a kezemre.

 –Ki vagy és mit akarsz? Kérlek,ne hozd rám a szívbajt!- kérleltem. Lépteket hallottam. Egy álarcos idegen nézett rám. Nem tudom ki ez és mit akar,de nagyon félelmetes volt. Fekete kesztyű volt rajta és próbált hozzám érni. –Kérlek, áruld el ki vagy!- ellöktem a kezét. Ekkor hirtelen haragjában eltűnt. Becsapta az ajtót. Gyorsan felkapcsoltam az éjjeli lámpát és zaklatottan kivettem az éjjeli szekrényemből a bicskámat. Önvédelemből szoktam tárolni, ha ilyen hasonló dolog történne velem, tudjak védekezni. Az idegen eltűnt, én pedig próbáltam lenyugodni. Rögtön felhívtam Mary-t. –Szia! Ne,haragudj, hogy ilyen későn hívlak,de betörtek hozzám!- sírtam a kagylóba. –Juj Emily! Küldök eléd egy kocsit és gyere át. Szegénykém ez nem lehet igaz, nem bírsz meglenni,mert állandóan zaklatnak.- aggódott a barátnőm. Félóra múlva megérkezett a limuzin és beültem a csomagjaimmal. Közben jött egy sms a telómra. „Anyáméknak elmeséltem az esetet és azt mondták, hogy két hétig maradhatsz nálunk, míg lenem nyugszol. Féltenek téged. Várlak puszi: Mary” Milyen kedves. Igazán szép dolog tőle,hogy oda költözök,de milyen lesz már? Adam vajon mit fogsz szólni, hogy rajtuk fogok élősködni? Sóhajtva ültem be a limóba és fájdalmas búcsút vettem a kis lakásomtól két hétre.

-Komolyan kérdezem Emily, mit szeretnél enni? –kérdezte Mary szakácsnője. Három órája ott vagyok már náluk. A konyhába menekültem és azóta ott ülök és olvasok. Felnéztem a könyvemből. –Nem vagyok éhes.- válaszoltam. –Ugyan már kisasszony, ne szórakozzon velem. Egyen egy kis sült húst krumplipürével. Van hozzá vegyes saláta is.- közben elővette a mai menüt. Sóhajtva tettem le a könyvet és néztem, hogy Gina a szakácsnő szedi ki nekem az ebédet. –Egyen kisasszony, mert elfog ájulni olvasás közben.- parancsolta és megmelegítette a mikróban a kajámat. Amikor készen lett elém tette. –Jó étvágyat, mire visszajövök legyen üres a tányér!- parancsolta szigorúan. –Igenis Gina!-tisztelegtem előtte viccesen. Neki láttam az ebédnek és rájöttem, hogy baromira éhes vagyok. Miközben ettem Adam jelent meg a konyhában. Neki dőlt az ajtónak és rám nézett. –Helló, mi van mit nézel?- kérdeztem tőle.

Adam felnevetett:- Szia, milyen lelkes itt valaki!- a hűtőhöz sétált. –Ugye? Olyan lelkes vagyok a jelenlétedtől, hogy hihetetlen.- nevetettem. Adam rám mosolygott aztán belekortyolt az ásványvízbe. Aztán rám nézett:- Te csak hiszed drága Emily. Az a pletyka járja, hogy itt fogsz lakni nálunk két hétig. Komolyan betörtek hozzád?- kérdezte csodálkozva. –Igen és megint…meg…e..izé…Na,de mi közöd hozzá? Az a lényeg, hogy időben lelépett a betörő. Nagyon féltem,de most már jobban vagyok. –válaszoltam neki. Felkeltem a székről és betettem a mosogatógépbe a tányért és a villát. Adam mellettem termett. –Szerintem ne,félj attól a valakitől. Biztos mondani akar neked valamit. Vagy egy szellem kísért téged!- gúnyolódott Adam. –Menj a francba!- rácsaptam a hátára. A srác felnevetett és kiment a konyhából.

Este nehezen aludtam el a vendégszobában. Mary öt perccel ezelőtt búcsúzott el tőlem, az előbb sokat dumálgattunk. Ránéztem az órára, hajnali 3 óra van. Felkeltem az ágyból és körülnéztem a vendégszobában. Mary szülei igényesen rendezték be a szobát és még terasz is van! Azt mondták, hogy átrendezhetem kedvemre míg itt vagyok. Nekem pont megfelel. Mary-nek is olyan ízlése van, mint nekem. Kinyitottam a terasz ajtót és izgatottan léptem ki a sötét éjszakába. A csillagok ragyogtak fent az égen. Leültem a kerti díványra. Bámultam a csillagokat és a Holdat. Hirtelen becsukódott a terasz ajtó és oda rohantam. Zárva volt. –Hé, mi történt? Engedjenek be! Mary te vagy az?- kérdeztem ijedten. Nem ő volt az. Hiszen nem szokott szórakozni velem. Éreztem, hogy elsuhan mellettem valami. –ÁÁÁ!- sikítottam fel erre valaki befogta a számat. –Ne, pánikolj már. Olyan gyáva vagy.- mondta egy férfi hang.

-Hmgm kébpmzeled…Hom megmazvrsz…- próbáltam vele kommunikálni,de a kezei még mindig az ajkaimon voltak. –Ne, zavarlak,hanem eljöttem érted.- válaszolta az idegen.

Maga elé fordított és csak az ajkait láttam az álarcból. Kalap volt rajta és tetőtől talpig fekete szerkóba volt öltözve. –Miért van rajtad bőrkesztyű? –kérdeztem. –Azért, hogy mások ne, lássanak meg.- válaszolta és elmosolyodott. Banyek! Milyen ismerős ez a mosoly! –Honnan tudtad, hogy itt vagyok és miért követsz mindig? Miért ébresztesz fel minden éjjel?- kérdeztem mérgesen. Közelebb lépett hozzám a és fülembe súgta:- Mert,kívánlak.- és hátrált.

Ép ésszel nem tudtam felfogni, amit mondott. Egyszerűen zavarba jöttem. –Te? Engem? Mióta és honnan ismersz? Te voltál a bálon is? Azóta kísértesz!- gyanúsítgattam.

Az álarcos férfi ismét előttem termett és megsimogatta az arcomat. –Annyira hiányoztál és örülök, hogy újra látlak.- mondta sejtelmesen. –Nagyon, hiszen megerőszakoltál!-válaszoltam neki mérgesen. –Nem így történt, te is elcsábultál. Tudom, mert nagyon jól ismerlek.-és az ajkaim felé közeledett. Megcsókolt. Én pedig átkaroltam és így smároltunk a teraszon.

-Mondd, meddig maradsz még itt?- kérdezte az álarcos. –Két hétig, míg nem kezdesz el ismét kísérteni!- nevettem. –Fogadok, hogy előlem menekültél el.Ne,félj tőlem.- mondta.

-Leveszed a kalapodat? Nem tudok a hajadba túrni.- kérleltem. –Nem lehet.- válaszolta és elhúzódott tőlem. –Mert?- kérdeztem. –Egy nap majd rájössz, összefüggő dolgokat kombinálnál meg ilyenek. Nekem nem kéne itt lennem,de nagyon hiányoztál. Magányos vagyok és te enyhíted a fájdalmamat.- válaszolta. –Tessék?- kérdeztem megdöbbenve. –Próbállak megvédeni téged. Veszélyben vagy.- mondta. –Megfogok halni?- kérdeztem. –Nem mondhatom el.- válaszolta és ezennel leugrott a teraszról. Aggódva rohantam a terasz végébe és néztem, hogy a titokzatos férfi eltűnik.10 percig álltam és bámultam a sötétséget. –Emily!- szólt az ajtóból Adam. –Mit keresel itt?- kérdeztem tőle,hiszen bejött a szobámba. –Anyám mondta, hogy nézzek be hozzád útközben. Hoztam fel egy bögre kakaót is.- mondta. –Ja jó, oké.- gyorsan lepillantottam a teraszról, de nem láttam az álarcos férfit. –Mit nézel?- kérdezte mosolyogva. –Semmit,csak…mit kíváncsiskodsz? Öreg leszel!- és elvettem a kezéből az egyik bögre kakaót.

Három nap telt el és az álarcos nem jött el értem. Kezdett már hiányozni. Nem bírtam aludni rendesen, így a teraszon ültem és néztem a csillagokat. A gitáromat is kivittem és elkezdtem énekelni. Erre se reagál! Mit tegyek, hogy felfigyeljen rám? Kitaláltam. Letettem a gitárt a földre és a terasz korlátra másztam. Szerencsére kőből készült, így nem nagyon féltem. Alattam volt a medence is, a víz pedig hívogatott, hogy ugorjak le. Háromig számoltam és leugrottam a teraszról. Zuhantam és beleestem a vízbe. Kiúsztam a mélyből és elkezdtem úszkálni a vízben. Hálóingestül vizes voltam. Amikor kimásztam a medencéből előttem állt Adam. Fürdőnadrág volt rajta és kezében pedig törölköző. –Komolyan jól láttam, hogy leugrottál a teraszról?- kérdezte megdöbbenve. –Te pedig kint leskelődsz utánam?- kérdeztem vissza. –Komolyan kérdeztem Emily. Ez veszélyes! A húgom múlt nyáron is ezt csinálta azóta ki van tiltva a vendégszobából.- mesélte mérgesen Adam. –Upsz…-csak ennyi jött ki a számon, hogy upsz??? Nem vagyok százas! –Na és mi tart vissza, hogy leskelődők utánad?- kérdezte viccesen. Láttam, hogy beakar ugrani a vízbe. –Kapsz egy akkora pofont!-emeltem fel a kezem,de addigra már beugrott a medencébe. –Vesztettél!- nevetett. –Igen? Na,várj csak.-felkészültem a képzeletbeli rajthoz és beleugrottam a vízbe. Igen ismét hálóingben fürdök. Nem vagyok teljesen magamnál! Elkezdtünk versenyezni, meg lefröcsköltük egymást. Elvoltunk a vízben. Aztán a medence végéhez úsztunk és ott beszélgettünk. A Hold pont beragyogta a medencét. –De,szép!- ámultam el. –Igen,az…olyan szép, mint te.- jelentette ki Adam. Tessék? Mit mondott? Jól hallottam? –Tessék?- kérdeztem tőle. –Jól hallottad, olyan szép a Hold mint te.- mondta mosolyogva és felém közelített.

Ekkor átölelt és magához szorított. –Mit csinálsz?-kérdeztem zavartan. –Csak figyelj és ne beszélj.-suttogta a fülembe. Úgy éreztem, hogy szétrobbanok a vágytól, egyből felizgatott.

Elkezdte harapdálni a fülemet és lecsúszott a nyakamra. Pont a gyenge pontomra tévedt!Hevesen csókolgatta a nyakamat én pedig alig bírtam már tartani magam a karjaiban.

Aztán rám nézett. –Már mióta megakartam tenni.-jelentette ki. –Ééértem..őőőő..-válaszoltam. IQ nuku vagyok tudom. Értelmes választ nem tudok adni? –Figyelj…szerintem nem kéne.-mondtam és kiakartam mászni a karjai közül,de nem engedett. Erősen szorított magához és birtokolta a testemet. Aztán a napozóágyra tett és úgy folytatta a csókcsatát. Amikor a legérzékenyebb pontomhoz ért,éreztem,hogy szétrobbanok. Elengedtem magam és szétterült bennem a megkönnyebbülés. –Ez…uh…-lihegtem. –Maradj nyugton.- suttogta és ismét megcsókolt. Szépen lassan eltávolodott tőlem és bement a házba. Én pedig kint feküdtem az udvaron és teljesen elvoltam veszve.

Másnap reggel arra ébredtem,hogy nyírják a füvet. Adam apja integetett nekem az udvar másik végéből majd folytatta a fűnyírást. Zavartan magamra tekertem a törölközőt, még jó,hogy van rajtam fürdőruha!! Így gyorsan eliszkoltam a vendégszobámba. Felvettem egy normális ruhát. Lementem reggelizni. Mary szigorú arccal nézett rám. Aztán magával húzott egy nyugisabb sarokba: -Figyelj csajszi! Mit csináltál meztelenül a napozóágyon?- kérdezte csodálkozva. –Úristen!Nem volt rajtam ruha?- kérdeztem pironkodva. –Ne,szórakozz velem Emily! Komoly az ügy, még jó,hogy nem látott meg a bátyám meg az apám! Időben letakartalak a törölközővel.-még mindig szorított a keze a karomon. –Csak fürödtem tegnap éjjel a medencében. Aztán elnyomott az álom a napozó ágyon.- mondtam neki bűnbánó arccal. –Emily, máskor ne forduljon elő és remélem,hogy nem a teraszról ugrottál le!-nézett a szemembe szinte belelátott az elmémbe. –Nem! Amikor elmesélted a sztorit azóta én se ugrabugrálok le a teraszról.- füllentettem. –Ajánlom is. Na,gyere enni.-húzott ki a sarokból Mary. Tükörtojás volt szalonnával. Gyorsan megettem és felálltam az asztaltól. Mary megfogta a karomat és lehúzott a székre. –Nem rohansz el.-parancsolta sziszegve. –Miért nem?- kérdeztem suttogva. Aztán körül néztem az asztalnál. Mary szülei és a bátyja ettek még. Most már értem. –Oké…-sóhajtottam. Adam pedig félpillantásból rám nézett. Aztán tovább evett. Mi van ezekkel az emberekkel? Nem bírom tovább megszegek minden szabályt és eljátszom,hogy szédülök. Megfogtam a fejemet és elkezdtem masszirozni a homlokomat. Majd belekortyoltam a vízbe. Jobbra-balra ingáztam a testemmel és egyszer csak leestem a székről. Mary aggódva ugrott fel a székről. –Emily!-kiáltott fel ijedten. –Em!-szólítgatott Adam mikor a karjába vett. Felvitt a vendégszobába. Lefektetett az ágyra és Mary hozzám rohant. –Emily!Jól vagy?- kérdezte. Színpadiasan felnyitottam a szemhéjamat és „csodálkoztam”. –Hol vagyok? Mi történt?- kérdeztem. –Elájultál az asztalnál.- válaszolta Adam. –Kimerültem ettől az egésztől mióta betörtek hozzám .- mondtam. –Elhisze,pihenj egy kicsit drága Emily.- nyugtatott Mary. Mindenki adott a homlokomra egy puszit és kimentek a szobámból. Egy percre Adam még visszarohant és megcsókolt. Aztán az ajkaimra tette a mutató ujját. –Csitt,erről egy szót se.- és kiment a szobámból. Széles mosollyal feküdtem az ágyban.

Éjszaka közepén motoszkálásra ébredtem fel. Komolyan melyik este lenne olyan,ami végre nyugodtabb lenne? Felkeltem az ágyból és valaki visszanyomott. Az álarcos visszatért?

Megfogta a fejemet majd átkötött rajtam valami kendőfélét. –Mit csinálsz?-kérdeztem izgatottan. –Hallgass!.- súgta fülembe. Na,ez most ki az álarcos vagy Adam? Mindegy, annyira beindultam erre az egészre, hogy hagytam magam. Éreztem,hogy leveszi rólam a hálóingemet és lefektet az ágyra. Végig csókolta a testemet majd a számhoz ért. Megcsókolt. Aztán ismét elkalandozott a testemen. –Aww..-sóhajtottam fel. –Ne,félj.-búgta fülembe az idegen férfi. Éreztem,hogy a testemen végig megy valami éles. Úristen ez kés? –Mit csinálsz?- kérdeztem aggódva. Ismét megcsókolta a hasamat. Éreztem a fájdalmat a hasamnál, és lefolyt rajta a vérem. –Úristen segí…-erre befogta a számat, mielőtt elkezdek kiabálni.

-Ne, kiabálj.- parancsolta a férfi. A hasam fájt és fuldokoltam a keze alatt.-Neked most véged te ribanc. Azt hittem,hogy az enyém vagy,erre megcsaltál egy másik férfival.-suttogta a fülembe.Eljutott a tudatomig,hogy valóban megfog ölni engem! A torkomhoz szorította a kést és mielőtt vágott volna rajtam,valaki leütötte az idegent.

Adam leszúrta az idegen támadómat. Örökké valóságnak tűnt míg felnem tűnt Adam. Ijedten magamra húztam a takarót ami már véres volt. -Emily jól vagy?- kérdezte aggódva Adam.

-I…g…-válaszoltam volna erre lehúzta rólam a takarót és meglátta a vágást a hasamon.

-Ez egy kéjgyilkos!- mondta mérgesen Adam. –Tessék?- úristen belezúgtam egy kéjgyilkosba? Illetve nem zúgtam belé,de…jesszus! Ez hihetetlen. –Megnézem kit rejteget az álarc!- felpattant Adam és óvatosan lehúzta az idegen férfiről az álarcot. Adam arca elszörnyedt és sápadt lett az arca. –Ez ki?- kérdeztem mikor megnéztem a pasit.

-Ő…az én….bátyám…-válaszolta mérgesen. –Van még egy tesótok?- kérdeztem csodálkozva. –Apám előző házasságából való idióta gyerek.- mondta mérgesen Adam.

Megnéztem és kicsit hasonlított Adamra, csak idősebb verzióban. –Hogy hívíják?- kérdeztem.

-Dan,a tökéletes testvér, a legidősebb, a legokosabb…Apám imádta,de ha megtudja,hogy egy kéjgyilkos a fia,örökre kifogja tagadni a családból.- felém fordult Adam. Látta,hogy szenvedek a vágástól és a hírtől. –Jobb,ha lekezeljük ezt a csúnya sebet.-Adam eltépett egy lepedőt és rám tekerte. Lekísért a konyhába és leültetett a székre. Hozta az elsősegély dobozkát és kivett belőle egy fertőtlenítőt és egy géz,meg egy vattát. Leápolta a sebemet.

-Nem olyan vészes,csak megkarcolt téged. Jó,hogy nem szúrta a hasadba.-mérgelődött Adam.

-Ne,aggódj már nem fáj annyira.- mondtam neki és rám nézett. A tekintetünk egymásba olvadt és amikor megakartuk csókolni egymást Mary zavarta meg a kis romantikánkat.

-Mi történt?- kérdezte Mary. Mielőtt válaszolhattam volna,Adam válaszolt. –Emily alvajáró lett mostanság és beleesett egy rózsabokorba. Leápoltam a sebét. –mondta helyettem Adam és egészen más sztorit nyomott le ami valójában történt. –Szegénykém még jó,hogy nem történt nagyobb baj!-aggódott Mary.

Adam-mel megbeszéltük,hogy mellettem fogja tölteni az éjszakát. –Vigyázok majd rád.- ígérte. Megvetettük az ágyat és elkezdtünk dvd-filmet nézni. Segített átöltözni és befektetett az ágyba. –Köszönöm.- súgtam a fülébe. –Szívesen. Most már Daniel nem fog zaklatni téged.-ígérte. S így is volt. Nagyon jól aludtam és végre ki voltam pihenve. Senki se használt ki engem és Adam karjai között aludhattam el. Másnap hírül adták, hogy a kéjgyilkos Daniel-t elkapták a rendőrők. Kiderült,hogy titokban Adam jelentette fel a féltestvérét. Azóta hála jó istennek senki se zaklatott az éjszaka. Nyugodtan vissza költözhettem a bérházamba és Adam is jött velem. Ketten lakunk a kis lakásomban. Mary egyik nap beállított egy lakásátalakító bandával. 24 óra alatt felújították a lakást. Kaptam új bútorokat még plazma tévét is járt hozzá. Mary kicseréltette a régi ágyamat egy francia ágyra. Gyönyörű almazöld színt kapott a szobám fala. –Ez a fehér olyan unalmas,nem szeretnél valami izgalmasabb színt?- kérdezte múltkor Mary- -Legyen almazöld! Szép világos almazöld.- válaszoltam. Így is lett.

Bepakoltunk az utolsó cuccot a lakásba és Adam-mel leültünk filmet nézni. –Maszk?- kérdezte Adam. –Naná!-válaszoltam. Adam beindította dvd-n a filmet. Egymásra néztünk és elkezdtünk smárolni.